Requiem Lacrymosa

Lacrymosa

Lacrimosa dies illa,                                          Erőteljes régebbi felvétel                                                                                             Könnyel árad ama nagy nap                             

Qua resurget ex favilla,  

Hamvukból ha föltámadnak

Judicandus homo reus.                                                                                                                     

A bűnösök s számot adnak.

Huic ergo parce Deus,                                                                                                                          Uram, nekik adj jó véget,

Pie Jesu Domine!                                            Itt Harnoncourt vezényel                                                                                  Kegyes Jézus, kérünk téged,

Dona eis requiem                                                                                                                                             Add meg nekik békességed.

                                                                                                              (Tommaso da Celano himnusza) Sík Sándor fordítása

A Salieri kávéház Londonban

Leporelló Regiszer áriája a londoni Covent Garden színpadán. A You Tube-on megtalálhatjátok az áriát más felvételeken is. Ajánlom a Polgár Lászlóval készült felvételt.

Zerlina és Don Giovanni kettőse, Zerlina szerepében Cecilia Bartoli.

A Kőszobor megjelenése sok felvétel közül megint a londoni Királyi operaház (Covent Garden) előadását választottam, mert az ízlésemnek a zenei kifejezés, a Kormányzó szobra, a szereplők kssé talán eltúlzott karaktere, a díszletek, jelmezek itt felelnek meg a legjobban.

(Nagyon sok jó felvételt találhattok az interneten.)

Prága, Operaház. 

Itt lett sikeres Mozart Don Giovannija.

Kedves volt és jelenlegi tizedik bések, és persze minden érdeklődő!

Hosszas keresgélés után találtam egy szép felvételt Szergej Rahmanyinov (Racmaninov) Bogorogyise gyevo radujsza című kórusművéből. Régebbi bejegyzésben található néhány szó a műről. Kattintsatok a szép hosszúra nyúlt linkre a meghallgatáshoz!

SZENTPÉTERVÁR-ról a "Hátizsák"-ból való bejegyzés elejét olvashatjátok.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy orosz cár a 17. század fordulóján, aki olyat tett, mint előtte háromszáz évig egyetlen elődje sem: külföldre utazott. Álruhában (bár népes kísérettel) járta Nyugat Európát, és a látottak alapján egyre inkább a rögeszméjévé vált, hogy Oroszország még mindig a sötét középkorban él és évszázadokkal el van maradva Európától. A hórihorgas, kissé nyeszlett Pétert minden érdekelte, tanulmányozta például a hajóépítést Amszterdamban, illetve a várostervezést az éppen megszülető Manchesterben. Járt még többek között Párizsban, Londonban, Lipcsében és Bécsben is, de legnagyobb sajnálatára Velencébe már nem jutott el. Ugyanis sürgősen haza kellett utaznia némi honi puccskísérletből kifolyólag, ami persze óhatatlanul megesik, ha az ember másfél évre kiteszi a lábát az országból. Rendet csinált a háza táján (aminek keretében vagy ezer ember a vesztőhelyen, illetve szibériai társasutazáson végezte), majd nekilátott nagyszabású reformtervei megvalósításához. Megtiltotta az előre elintézett házasságokat, keményen megadóztatta a szakállviselést, sőt, még az új évet is áthelyezte szeptember elejéről január elejére. A legnagyobb álma azonban egy új, európai mintájú főváros volt. Ahogyan később Puskin fogalmazott: "Ablakot nyitni Európára" - ez volt a fő célja Nagy Péternek. Valószínűleg mindenki őrültnek hitte, amikor a Ladoga tóból (ami egyébként a legnagyobb Európában, úgy harminc Balatonnyi) eredő rövidke Néva folyó deltavidékét választotta álmai városának helyszínéül. A kiváló stratégiai elhelyezkedésű terület (kijárata Balti tengerre) ugyanis nem véletlenül volt lakatlan: gyakorlatilag egy hatalmas mocsár volt.