Szimfonikus költemények:
Amit a hegyen hallani -ez csak az első rész!!!
Mazeppa az eleje.
Orpheus,
Les Préludes ,
Tasso,
Prometheus,
Hunok csatája .
Magyar történelmi arcképek 1. Széchenyi,
2.Deák Ferenc ,
3. Teleki László ,
4. Eötvös József ,
5. Mosonyi Mihály ,
6. Petőfi Sándor .
Ízelítő a Wikipédiából. Érdekes, érdemes végig elolvasni:
Faust-szimfónia első tétel eleje (Faust) és a végén felhangzó
tenorszóló a férfikarral.
A
Faust-szimfónia háromtételes zenemű, és ahogy a darab alcíme –
Három jellemkép, Goethe nyomán – is mutatja, a három tétel a Faust témakör három főszereplőjének (Faust, Margit, Mefisztó), illetve jellemüknek zenei ábrázolása. Liszt nem elmeséli a Goethe-művet, hanem zenei portrét ír a három főszereplőről.
Második tétel: Margit (Andanto soave)
Margit (a németben Gretchen) tétele a tiszta, „megváltó hatalmú”, szilárd pontot jelentő nőideál zenei arcképe. A tétel egyszerű dalformájú, finom és egyértelműen tonális dallamvilágú (A-dúr), érzékletesen, áttetszően hangszerelt anyag. Ezt a dallamot Mafisto sem tudja eltorzítani, még a Mefisztó-tételben is változatlanul halljuk viszont. Faust témája a tétel közepén és a végén jelenik meg.
Harmadik tétel: Mefisztó (Allegro vivace, ironico)
Szintén hosszú, 24–25 perces tétel. A gonosz, a démonikus Mefisztó (eredetileg Mephistopheles) ábrázolása a szimfónia egyik nagy újítása: Liszt úgy mutatja be a tagadás, a rombolás megtestesítőjét, hogy a Faust-tétel témáit eltorzítja, átalakítja groteszk, ironikus játékokká (talán az álmodozó Faust és a gonosz démon egyazon alak, természetének két szélsőséges oldala?).Faust elbukik ugyan, de megmenekül, megdicsőül, és ezt fejezi ki végül a tenor szóló és a férfikar által énekelt szöveg: Goethe drámai költeményének sorai.
A
Magyar rapszódiák tizenkilenc darabból álló zongorasorozat, amelyben Liszt magyaros témákat dolgozott fel. A sorozaton 1839-ben kezdett dolgozni, 1885-re nyete el végső változatát. A sorozat néhány darabjából zenekari változat, egyből zongoraverseny is készült. A
második az egyik legnépszerűbb. A
harmadik vidám. A
15. a Rákóczi induló témáját dolgozza fel.
Ízelítő a Wikipédiából. Érdekes, érdemes végig elolvasni:
Liszt önmagát rapszódosznak nevezte, az ókori görög énekesek utódának, aki rapszódiáiban az ősi magyar zenét akarta feldolgozni. Ez a zene azonban nem volt ősi, ő csupán a cigányzenészek előadásaiban ismerte meg a „magyar zenét”, ezt vélte magyarnak, miként mindenki más is akkoriban. Ezekhez az élményekhez kapcsolódtak még a magyar verbunkos jeles képviselőinek művei, de a valódi népzenéről semmilyen információja nem volt. Liszt az első tizenöt magyar rapszódiájában hangszeres, verbunkos és csárdás-muzsikát használt fel.
Néhány darab magyar népies műdal, néhány Kossovits József, Rózsavölgyi Márk, Egressy Béni és Csermák Antal szerzeménye, néhány szerző nélkül jelent meg. A műdalok között – véletlenül – van néhány valódi
népdal is, és a Rákóczi induló, amelyet Liszt már 1823 óta rendszeresen játszott, de a cenzúra nem engedte kiadatni. A forrásdarabok egy részét maga Liszt kottázta le előadások alapján, csak pár származott nyomtatott forrásból.
A
Szerelmi álmokat hagytam a végére. (A harmadikként született ilyen című műve.)
Sz. K.