Kodály Zoltán: Esti dal

Kodály Zoltán: Esti dal
The King's Singers

Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára 1. óra

Kolonits Klára, Kovács István, Jordán Tamás, Selmeczi György

Prológus

Haj regö rejtem
Hová, hová rejtsem
Hol volt, hol nem: kint-e vagy bent?
Régi rege, haj mit jelent,
Urak, asszonyságok?

Ím szólal az ének.
Ti néztek, én nézlek.
Szemünk pillás függönye fent:
Hol a színpad: kint-e vagy bent,
Urak, asszonyságok?

Keserves és boldog
Nevezetes dolgok,
Az világ kint haddal tele,
De nem abba halunk bele,
Urak, asszonyságok.

Nézzük egymást, nézzük,
Regénket regéljük.
Ki tudhatja honnan hozzuk?
Hallgatjuk és csodálkozzuk,
Urak, asszonyságok.

Zene szól, a láng ég,
Kezdődjön a játék.
Szemem pillás függönye fent.
Tapsoljatok majd ha lement,
Urak, asszonyságok.

Régi vár, régi már
Az mese, ki róla jár
Tik is hallgassátok.

Elindultam szép hazámból (Bartók 1906-os gyűjtés) t8 felfelé, - Megérkeztünk… t8 lefelé

Megérkeztünk, íme, lássad ez a Kékszakállú vára – pentaton, balladai hangvétel

Megállsz, Judit? Mennél vissza?

Nem. A szoknyám akadt csak fel – oboa –hazugság

Most csukódjon be az ajtó.

Lassan kialakuló zenekari osztinátó - Ez a kékszakállú vára

Ki ezt látná, jaj, nem szólna – pentaton

Vizes a fal – sír a várad

Miért jöttél hozzám, Judit?

Nedves falát fölszárítom

Vezess…mindenhova vezess engem

Nagy, csukott ajtókat látok  -  Nyisd ki! 

Sóhajt a vár – vár motívum

Kékszakállú, add a kulcsot mély tónus

 

Az opera műfajáról

Henry Purcell: King Arthur - fagyjelenet (Le Concert Spirituel)

W. A. Mozart: Szöktetés a szerájból Ozmin - Gregor József

G. Verdi: Nabucco -Rabszolgák kórusa

Bartók-oldalak 9. b 10. 24.

8.c október 10.

Az angol beteg  Martha's Song

A film tizenkét Oscar-jelöléséből kilencet megnyert A magyar felfedező, repülős, Afrika-kutató Almásy László gróf fikciós történetét meséli el. A második világháború utolsó szakaszában járunk, 1944 vége felé, Olaszországban. (1996)

Valaki tavalyi kedvence 1. 

Valaki tavalyi kedvence 2.      Ez vagy ez?     Valaki tavalyi kedvence 2. a

Bartók és Kodály 5.

Bartók Béla: Tizenöt magyar parasztdal  9:26-nál  (Az 1914 és 18 közötti gyűjtésből)

Bartók Béla: Román népi táncok (Keletkezési ideje: 1915)

Bartók Béla levele Ziegler Mártának – Marosvásárhelyre (részletek)

[ifj. Bartók Béla: Bartók családi levelei (Bp. 1981), 318b. sz. 227. old.]
Köszvényes Remete, [1914] ápr. 12.

…Rémséges utakon jártam és rettentő szekereken. Igaz hogy a föld errefelé olyan, mint egy vízzel átitatott szivacs. Épen a csütörtöki nagy esőben mentünk át gyalog Orsováról Kincsesre. Innen is gyalog, Felső Orosziba, ahol - ismerik; készítik, használják a havasi kürtöt, de - ! egy fa frissen lenyúzott illetve lehúzott kérgéből készítik és ez a fa csak 2 hét mulva lesz nyúzásra érett!

…

Szóval a legnagyobb várakozással eltelve érkezik az ember Székelyországba, ahol aztán nem lát már se pruszlikot, se kancsót, se "siratãu"-t.

…

Holnap kedden még Köszvényesen próbálkozom meg, aztán szerdán Jobbágytelkén, nem annyira az énekek miatt, mint inkább a furulyás tánczene kedvéért. Aztán esetleg egy pár oláh faluba megyek még át. Ha ott megint a nagy hetük miatt nem lehet gyűjteni, akkor Vásárhelyre állítanék be egy szép napon.

Ezzel aztán be is fejeződik számomra a magyar gyűjtés. Nincs kedvem moslékban halászni, torz csonkokat szedegetni. Ezentul legfeljebb vegyes nyelvű falvakban gyűjtenék magyart, ha épen akad, hogy ott kárpótolhassam magam a románnal és ne legyek kénytelen napokat tölteni teljesen hiába egy és ugyanazon a helyen.

Ez a 2 furcsa virág ² a Kincsesi réten termett. Az egyik mintha ciklámen volna, de nagyobb annál. Kiderült hogy Gyergyóalfalun (tiszta magyar hely) havasi kürt van még használatban. Ments Isten hogy oda elmenjek: a kürtösök biztosan szégyenlenének beléfujni a kürtbe és ha hosszas rimánkodás után beléfujnának, a takarodó jönne ki belőle.

Remete ápr. 13.      Cs. B.

Kodály Zoltán: Felszállott a páva (Variációk egy magyar népdalra)

Ady Endre: Fölszállott a páva

„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.”

Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak,
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.

Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.

Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.

Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.

Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.

Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.

Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.

„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.”

Arnold Schoenberg (Schönberg)– SZIMFÓNIÁK NÉPDALBÓL címû tanulmányában – azt állította, hogy népdalból a fejlesztô variáció eljárásával nem lehet jelentôs variációs mûvet létrehozni, mivel az önmagában zárt népdal nem rendelkezik olyan variációs motívummal, amit a zeneszerzô késôbb mûvében kibonthatna. Nincs benne semmi zeneszerzôi „probléma”, „semmi kifejtést igénylô momentum”.1 Schoenberg elképzelése szerint komponálás közben a zeneszerzô nemcsak a témát találja ki, hanem azzal együtt azonnal az egész darabot is, hiszen a mûalkotás éppolyan, mint az „almafa virágja” vagy „rügye”, amelyben már „meghatározott a jövendô alma valamennyi tulajdonsága” Dalos Anna cikke, Holmi 2007 június 

 Kodály Zoltán: Missa brevis (eredeti változat)  1944.

Kodály Zoltán: Missa brevis  Zenekari változat 1948.

Zenetörténeti kronológia a 8. b és c osztálynak

Középkor - gregorián kottakép többféle notációval:

Ut queant laxis

Reneszánsz - összművészet és tudomány

Thomas Morley: Now is the month of Maying

Barokk - monumentalitás és mozgalmasság

J. S. Bach: Goldberg variációk

Bécsi klasszika - egyedien szabályos formák, kamarazene, opera és...

 

L. van Beethoven: 6. szimfónia (Pastorale) 1. tétel

Romantika - a tartalom, a program megjelenítése az érzelmek ábrázolásával 

Liszt Ferenc: Mazeppa (szimfonikus költemény)

Liszt Ferenc: Mazeppa (Transzcendens etüdök)

A 20. század zenéje - a mindennapok visszatükröződése, káosz és az idill igénye

Adjunk címet a műveknek! 

Magyar

Amerikai

Nemzetközi felvétel

Csoportfeladat: Készítsetek bemutató előadást az egyes zenetörténeti korok képzőművészeti / építészeti párhuzamairól! A prezentáció bemutatása alatt halk háttérzene szóljon! Időtartam: 3-7 perc, formátum Prezi vagy PPT. 

A háttérzene kiválsztásakor ügyeljetek arra, hogy ne vonja el a beszédtől a figyelmet, ugyanakkor ne menjen a beszédre való figyelés a zene rovására!

Középkor:

Reneszánsz:

Barokk:

A bécsi klasszika ideje:

Romantika:

A 20. századról:

Az Ocskay sétaszínház zenéi gyakorláshoz

Szól a kakas már - Muzsikás Együttes, Sebestyén Márta

Videó szövegfelírással, Shalom aleichem:

https://drive.google.com/open?id=17nX3njIXV9SG3rFUaABVlL7W84qMSKzY

Kabos Gyula: Szalonspicc

Adalékok Bartók Bélához

 

József Attila

MEDVETÁNC

Fürtös, láncos, táncos, nyalka,
aj de szép a kerek talpa!
Hova vánszorogsz vele?
Fordulj a szép lány fele!
Brumma, brumma, brummadza. Híres, drága bunda rajtam,
húsz körömmel magam varrtam.
Nyusztból, nyestből, mókusból,
kutyából meg farkasból.
Brumma, brumma, brummadza.
Gyöngyöt őszig válogattam,
fogaimra úgy akadtam.
Kéne ott a derekam,
ahol kilenc gyerek van.
Brumma, brumma, brummadza.
Azért járom ilyen lassún,
aki festő, pingálhasson.
A feje a néninek
éppen jó lesz pemszlinek.
Brumma, brumma, brummadza.
Kinek kincse van fazékkal,
mér a markosnak marékkal.
Ha nem azzal, körömmel,
a körmösnek örömmel.
Brumma, brumma, brummadza.
Szép a réz kerek virága,
ha kihajt a napvilágra!
Egy kasznárnak öt hete
zsebbe nőtt a két keze.
Brumma, brumma, brummadza.
Állatnak van ingyen kedve,
aki nem ád, az a medve.
Ha megfázik a lába,
takaródzzék deszkába.
Brumma, brumma, brummadza.
1932

 Bartók Béla zongorázik, 2:47 től: Medvetánc  (a zongoradarab keletkezési ideje 1915)

József Attila

THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait. 1937. január eleje