Az Erkel Színház 2018-ban műsorára tűzte a Carmina buranát. Azóta többször láthattuk ezt a különleges előadást. Az előadás részleteiről
ITT olvashattok.
A teljes művet
ezen a linken hallgathatjuk meg (angol feliratos), a zene 3:25-kor kezdődik.
CARL
ORFF: CARMINA BURANA
O FORTUNA
Ó, Fortuna,
hűtlen Luna,
állhatatlan, csalfa Hold!
Olykor megversz,
olykor kedvelsz,
nem jut hozzám bú és gond,
egyszer látlak,
eltűnsz másnap,
borul le rám nagy sötét,
elszáll minden
kedvem, kincsem,
bajt hoz rám csak föld és ég.
Szörnyű sors ver,
átkos sors ver,
forgat, mint rút, nagy kerék.
Balga végzet!
Semmi így lett,
amit adtál rég elénk.
Hajdan szépen,
vígan éltem,
hűtlen hold már fényt nem ád,
kedvem, pénzem,
mit nemrégen
nékem adtál, mind elszállt.
Tőled féltem,
ez lett végem,
kedved hozzám csalfa volt.
Árván, félve
hullok térdre:
újra nagy légy, régi Hold!
Ez a sorsunk:
nyögve hordunk
mindent, mit bús végzet ád,
a bajban, jajban,
síró dalban
visszavárunk, Fortunánk!
FORTUNAE PLANGO VULNERA
Fortuna megcsalt, összetört,
átkom utolérje.
E hűtelen, rossz, csalfa nőt
verje bosszúm érte.
Mint két kedves együtt élt,
úgy éltünk mi csendben.
Míg velem volt, el nem ért
semmi gond, baj engem.
Fortuna mellett szép az út,
könnyű sor az élet.
Szíve ha érted lángra gyúlt,
rád hoz minden szépet.
Ám ha egyszer másra néz,
mást fog át a karja,
rád tör menten minden vész,
gyűlik baj a bajra.
Fortuna mindig változó:
csókja rövid álom.
Hiába hívja őt a szó:
újra sosem látom.
Új kedvessel messze jár,
azt is majd megunja,
állhatatlan kedve már
azt is bajba húzza.
VERIS LETA FACIES
Fényes arccal itt van ő
már, a kedves Flóra.
Tűnő télből újra jő,
arcát nyújtja csókra.
Tarka rétek bársonyán
szép színeket ébreszt,
új tavasz jön végre már,
minden szívet feléleszt.
Phoebus szórja szerteszét
tűzét minden ajkra.
Daltól hangos már a rét,
víg az erdő vadja.
Könnyű széltől zsong az éj,
Zephyrusz tesz így jót:
szívünk mélyén újra él,
vár a szerelem, vár a csók.
Énekszóval újra vár
édes Phyloména.
Lombos fákon, réten át
távol szárnyal hangja.
Boldog daltól zeng a lég,
vidám hangja árad.
Flóra, véled jó a lét,
új szépségek várnak.
OMNIA SOL TEMPERAT
Jöjj, Nap fénye, melegíts,
aranyszínű, tiszta,
új életet telepíts,
jókedvet hozz vissza.
Várjuk, hogy majd te segítsz
ismét könnyű sorsra,
derült égből letekintsz
boldogságot hozva.
Tél adta a hideget,
havat, jeget hintett.
Szüntesse a Kikelet
sűrű könnyeinket.
Fázva sírunk teneked
könyörögve, kérve:
legyen végre melegebb,
új nap, jöjj az égre!
Űzd messze a hideget,
sugaradat szórd rám,
hadd daloljam teneked
vidám kedvű nótám.
hű fiad ha szereted,
megadod, mit rég vár,
de ha nem lesz melegebb,
elpusztulok immár.
ECCE GRATUM
Ím, a drága
Nap sugára
fényét hinti szerteszét.
Bíborszínben
csillog minden,
vár ránk erdő, tarka rét.
Minden gondunk messze száll.
Bimbó pattan,
csók is csattan,
minden vidám: jön a nyár.
Fénytől éled
minden élet,
olvad gyorsan téli jég.
Zord tél múlhat,
mert már új Nap
szórja lángját szerteszét.
Tavasz jött a tél helyett.
Ad az élet
minden szépet,
tűz a Nap a Föld felett.
Dicsérjétek,
tiszteljétek,
tőle árad ránk a fény.
Vénusz küldte:
gyúljon tűzre
lángjától az ifjú vér.
Szájunk forró csókra vár.
Szellőszárnyon
boldog álom
minden szívhez eltalál.
FLORET SILVA
Nyílik már a kis virág.
Minden ág hűs árnyat ád.
Rád várok. Merre jársz,
én kedves társam?
Ott tovavágtat...
Ó jaj, szívem hiába várhat.
Nyílik már a lombos ág.
Elvesztett társam, visszajöjj!
Bimbót hord sok kis ág,
száz rügy kipattan.
Oly árva lettem már,
jöjj vissza gyorsan!
Kár hívogatni vissza...
Ó jaj, szívem hiába hívja...
CHRAMER, GIP DIE VARWE MIR
Boltos, fess a számra szép
kárminszínű rózsát.
Este vár a kedvesem,
nékem adja édes, forró csókját.
Nézz már rám,
ég a szám,
ifjú szívem rád vár.
Ifjak, lányok, asszonyok
a szerelmet várják,
és a földön mindenütt
minden ember keresi a párját.
Nézz már rám,
ég a szám,
ifjú szívem rád vár.
Boldogít a szerelem
az egész világon.
Én is néki hódolok,
boldog szívvel mindig őt szolgálom.
Nézz már rám,
ég a szám,
ifjú szívem rád vár.
SWAZ HIE GAT UMBE
Szép lányok járnak.
Hej, valamennyi csudaszép!
Kössük be a fejét
mindnek még ezen a nyáron!
CHUME, CHUM GESELLE MIN
Jöjj, jöjj, jöjj én édesem,
nézz rám, nézz rám kedvesem.
Égő rózsa, rózsaszál,
jöjj már, szívem úgy kíván.
SWAZ HIE GAT UMBE
Szép lányok járnak.
Hej, valamennyi csudaszép!
Kössük be a fejét
mindnek még ezen a nyáron!
WERE DIU WERLT ALLE MIN
Hogyha Isten engemet
Föld urává tenne meg,
legfőbb dolgom az volna:
Angliának első asszonyát,
a királyasszonyát,
hogy elkapjam egy csókra.
ESTUANS INTERIUS
Nagy haraggal szólok én,
ég a tüze bennem.
Rosszra fordult balga sors
űz az életemben.
Jó szerencse másra vár,
mások vígan élnek.
én meg, mint az őszi lomb:
földre sújt a végzet.
Kőoromra épített
házak mindig állnak.
Gyér homokra csak buták
raknak néha házat.
Balga az, ki Fortunát
választotta társnak,
tőle várja jó sorát:
része lesz a bánat.
Űz a végzet, hajt a szél,
csónakomra támad.
Életemnek zord egén
sötét felhők járnak.
Nem szán engem a világ,
nem tart senki számon,
mindhiába keresem,
várom én a párom.
Árva csónak, árva sors,
hol jutsz boldog révhez?
Fortunával vándorolsz,
életed majd szép lesz.
Vénusz vár még ezután
kinccsel, fénnyel téged,
és Fortuna oldalán
többé bú nem érhet.
Boldog élet útja vár:
ifjú szívvel járom.
Messze száll el mind a bú:
békességgel várom.
Fortunával maradok,
utam ő kísérje,
tőle nyerek pihenést,
boldog sorsot végre.
OLIM LACUS COLUERAM
Hajdan szép hattyú voltam én.
Úsztam a tó kék, mély vizén.
Oly boldog voltam, én szegény.
Sülj már, sülj már, árva gúnár!
Sülj már meg hirtelen!
Sülök most, nyárson sercegek.
Úszkálni többé nem lehet:
felfalnak szörnyű emberek.
Sülj már, sülj már, árva gúnár!
Sülj már meg hirtelen!
Végezd el sorsom, rút halál.
Múljék a szív nagy kínja már,
éhes had széttép, felzabál.
Sülj már, sülj már, árva gúnár!
Sülj már meg hirtelen!
EGO SUM ABBAS
Perjel,
perjel vagyok a kicsapottak rendjében,
és e rend tagjai mind velem isznak,
és ebben a rendben akaratom az úr,
és akit én a kocsmában kiválasztok,
azt hajnal előtt én kifosztom,
és semmije se lévén,
balsorsát átkozva üvölthet:
Harcra!
Mit tettél, te szörnyűséges ég?
Életemnek örömét,
minden kincsét elvevéd!
Harcra!
Haha!
IN TABERNA QUANDO SUMUS
Itt a kocsma, vár a pince,
kancsó telve, lámpa hív be.
Bor mellett a kockát rázzuk,
jó sorsunkat így vigyázzuk.
Víg az élet, nő a mámor,
nóta száll a vén kocsmából.
Hogyha ti is meghalljátok,
vidám kedvvel hallgassátok!
Jó bor járja, sűrűn nyelnek,
ének csendül, kockát vetnek.
Akinek nincs szerencséje,
elvész háza, földje, pénze.
Fortunának jó barátja
nyerhet tőlük egyre-másra.
Könnyen jött pénz könnyen elmegy:
ihat a nép, ünnepelhet.
Éljen, ki a jó bort szereti.
Főleg éljen, aki fizeti.
Másodszor éljen, aki hozta,
harmadszor éljen minden kocsma.
Negyedikre éljen az Alma Mater,
Ötödikre éljen a kicsapott fráter.
Hatodszor éljen minden szép leányka,
hetedszer éljen erdők vad zsiványa.
Nyolcra éljen koldus, béna, sánta,
Kilencre éljen a kocsmáros lánya.
Tízre a távoli gályarabok,
tizenegyre a jóhúsú kismalacok,
tizenkettőre éljen a hajnali fény,
tizenháromra éljen az ifjú, a vén.
Éljen császár, éljen pápa,
minden szent a bibliába'!
Borban fürdik asszony, férfi,
borban gyermek, borban néni.
Borban józan, borban részeg,
borban bátor, borban félszeg.
Borban fürdik úr és szolga,
borban fürge, borban lomha,
borban okos, borban mafla,
borban kutya, borban macska.
Borban fürdik anyja, lánya,
borban minden unokája,
borban fivér, borban nővér,
borban sovány, borban kövér.
Borban fürdik szegény, gazdag,
borban vékony, borban vastag,
borban csendes, borban hangos,
borban koldus, borban rangos.
Három hordó bor leszaladt.
Három hektót érts ezalatt.
Szomjas, száraz, bő a torkunk,
nincsen másra semmi gondunk.
Itt a kancsó, benne bor van,
rajta pajtás, húzd meg gyorsan!
Aki pedig nem lett részeg,
nem is nyer majd üdvösséget!
AMOR VOLAT UNDIQUE
Ámor röpköd szerteszét,
minden szív most lánggal ég.
Várunk régen Ámor rád,
jöjjön el a boldogság.
Mindig árván él a lány.
Jókedvére hol talál?
Éjjel százszor könnyet ejt,
bús sóhaj száll.
Árva szíve társra vár.
Ez biz' nagyon keserű!
DIES, NOX ET OMNIA
Éjjel-nappal kérem én:
fordítsd szíved énfelém.
Szépséges szép rózsaszál,
minden álmom,
vágyam tehozzád száll,
csókodra vár.
Holdfény, kedves csillagok:
jó testvérek, szánjatok!
Ablakára szálljatok
hajnal-órán,
kérjétek, hogy szívesen
gondoljon rám.
Szép szemednél rab vagyok,
érted könnyen meghalok,
szíved hogyha fordítod
egyszer hozzám:
forró csókban rád talál
végre a szám.
STETIT PUELLA
Fényártól tárul
bimbó a rózsafán.
Álmot lát, csókra vár,
új tűzben ég a lány.
Mint bimbós rózsa,
vár a szép leány.
Új vágy ég szemén,
sóhaj száll ajakán.
CIRCA MEA PECTORA
Súlyos kő ül szívemen,
számon sóhaj száz terem:
szépségedtől betegen
várlak téged, kedvesem.
Hívlak én, hívlak én,
kedves párom, jöjj felém!
Fénylik, csillog szép szemed,
mint a Hold a Föld felett.
Tüzén lángra gyulladok,
érte rabod maradok.
Hívlak én, hívlak én,
kedves párom, jöjj felém!
Boldogságot küld neked
Vénusz és az istenek.
Szűz szépséged ne sirasd,
szerelem ad nagy vigaszt.
Hívlak én, hívlak én,
kedves párom, jöjj felém!
SI PUER CUM PUELLULA
Nézd, bementek a szobába
a fiú és a leányka.
Szép ott, együtt de jó!
Felgyúlnak forró tűzben,
ülnek csendben, szótlanul.
Most megmozdulnak tétován:
tűzforró csók ég már a lány
bimbóként nyíló ajakán.
Így játszanak a szobába'
a fiú és a leányka.
Szép ott, együtt de jó!
VENI!
Gyere, gyere, gyere már!
Itt a legszebb csoda vár.
Heja, haja, hajjajja,
gyere gyorsan!
Rózsás arcod pírban ég,
lángol vágyam már feléd.
Tündérfényes hajadon
szívverésem nyugtatom.
Égő rózsa, rózsaszál,
fényes csillag, drága báj,
forró csókra gyúl a szád:
jöjj, jöjj,
boldogságra vár a vágy!
IN TRUTINA
Mély álmából szívem mérlegét
mozdítja egy drága kép:
lángol a szívem:
új vágy űz már feléd.
Gyermekévek, múlt ifjúság!
Vár rám most szép, új világ:
szívem a tiéd,
hozzád, hozzád fűz a vágy.
TEMPUS EST IOCUNDUM
Itt a boldog óra,
mind indulunk,
Boldogságra, csókra
most így jutunk.
Ó, hív a szív, a szó,
boldogságban, szerelemben,
vígan élni jó,
szívet kapni, szívet adni jó!
Boldogságra éhes
sok szép leány.
Szerelemre éhes
mind, mindahány.
Ó, hív a szív, a szó,
boldogságban, szerelemben,
vígan élni jó,
szívet kapni, szívet adni jó!
Várnak már az ifjak,
víg csókokat.
Szerelemre hívnak
szép lányokat.
Ó, hív a szív, a szó,
boldogságban, szerelemben,
vígan élni jó,
szívet kapni, szívet adni jó!
Hívogatva csábít
új, nagy tudás.
Boldogságot tár itt
friss, új varázs.
Ó, hív a szív, a szó,
boldogságban, szerelemben,
vígan élni jó,
szívet kapni, szívet adni jó!
Édes, kedves párom,
jöjj énvelem.
Boldogságra vágyom,
most meglelem!
Ó, hív a szív, a szó,
boldogságban, szerelemben,
vígan élni jó,
szívet kapni, szívet adni jó!
DULCISSIME...
Én édesem,
karod ölel forrón már!
AVE, FORMOSISSIMA...
Áve, kedves, szép virág,
Áve, Földnek fénye,
Áve, ékes drágakő,
kincsnek teljessége!
Áve, fénylő csillagom,
Áve, nyíló rózsa!
Blanziflor és Heléna,
Vénusz legszebb csókja!
O, FORTUNA
Ó, Fortuna,
hűtlen Luna,
állhatatlan, csalfa Hold!
Olykor megversz,
olykor kedvelsz,
nem jut hozzám bú és gond,
egyszer látlak,
eltűnsz másnap,
borul le rám nagy sötét,
elszáll minden
kedvem, kincsem,
bajt hoz rám csak föld és ég.
Szörnyű sors ver,
átkos sors ver,
forgat, mint rút, nagy kerék.
Balga végzet!
Semmi így lett,
amit adtál rég elénk.
Hajdan szépen,
vígan éltem,
hűtlen hold már fényt nem ád,
kedvem, pénzem,
mit nemrégen
nékem adtál, mind elszállt.
Tőled féltem,
ez lett végem,
kedved hozzám csalfa volt.
Árván, félve
hullok térdre:
újra nagy légy, régi Hold!
Ez a sorsunk:
nyögve hordunk
mindent, mit bús végzet ád,
a bajban, jajban,
síró dalban
visszavárunk, Fortunánk!
Pödör Ferenc fordítása
