Bach énekhangra is írott kompozíciói közül az oratorikus művek (zenekarra, kórusra és szólistákra) következő részleteit kell felismernetek:
1. Passiók
Jézus szenvesdéstörténete az evangelisták elbeszélése alapján.
Luther-féle bibliafordítás (német nyelv) szó szerinti megzenésítése a recitativókban és turbákban (tömegjelenet). Az evangelista tenor, Jézus basszus hang.
Máté passió:
Két kórusra és két zenekarra írott mű. Jézus recitatívóit vonószenekar kíséri. A vezérkorál - mi A fényes Isten-arcot... szöveggel énekeltük - ötször hangzik el.
A felismerendő részletek megtalálhatók
a március 19-i bejegyzésben.
János passió: Felismerendő a Zárókórus
2. h-moll mise
A mise állandó tételeit (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus-Benedictus, Agnus Dei - órán részletesen megbeszéltük...) tartalmazza az eredetileg nem összefüggő műnek írott "gyűjtemény". A hangnemi meghatározás az első tétel alapján készült (órai jegyzetek!).
Felismerendő részletek:
Kyrie eleison - Uram, irgalmazz (a témafejet énekeltük)
Credo in unum Deum- Hiszek egy Istenben /
Crucifixus etiam pro nobis - Értünk keresztre feszítették (hármas lüktetés, lefelé hajló kis szekundok, a vonósok erős hangsúlyai, ereszkedő kromatika-félhang lépések, moll jelleg)
Et resurrexit tertia diae - És harmadnapra feltámadott (dúr)
3. Kantáták
Egyházi és világi, a világiak közül felismerendő a
Parasztkantáta Nyitánya és a bevezető duett (nem lesz nehéz).
A dolgozat legfontosabb része a részletek felismerése, és az azokról való írás a zenehallgatás és az órán megbeszéltek alapján. Figyeljétek tehát a felhangzó muzsikát, és írjátok le, amit hallotok!
Egy kis olvasni való az internetről, segítségül:
János-passió
Csak
a legkivételesebb remekművek juthatnak arra a sorsra, hogy saját koruk
után több száz évvel is ugyanazt a megrendítő hatást tegyék
hallgatóikra, mint keletkezésük idején. Michelangelo szobrai,
Shakespeare drámái és Bach passiói bizonyosan ma is elérik azt a hatást,
amit koruk emberére tettek. Még az oly gyorsan változó zenei stílusok
sem kezdhették ki Bach művészetét, s jóllehet közel egy évszázadra
feledésbe merültek - legalábbis a szélesebb zenei közvélemény számára -
újrafelfedezésük (az 1829-es, történelmi jelentőségű Mendelssohn-féle
Máté-passió előadás) óta bárhol a világon felcsendül Bach valamelyik
passiója, az mindig kivételes, ünnepi eseménynek számít.
Bár a Bach
halála után az egyik fia közreműködésével összeállított ("nekrológként"
ismert) műjegyzék és biográfia öt passiót említ, teljes egészében csak
kettő maradt ránk: a János- és a Máté-passió. A Máté-passió
keletkezéstörténete egyszerűbb, Bach maga is fő művének tekintette,
egységes darabnak tervezte, különös gonddal készítette el partitúráját. A János-passió keletkezésének ideje
bizonytalan, általában az 1724-es esztendőt szokás megnevezni, mivel
ekkor mutatták be. Az újabb kutatások már jó tíz esztendővel korábbi
periódusra, Bach weimari korszakára datálnak néhány áriát, amelyek
különböző kantátákban maradtak fenn, és elképzelhető, hogy ezek egy
korábbi, azóta elveszett passió részei voltak. Akkoriban nem volt
ritkaság, hogy a szerzők korábbi művekből átvesznek, átírnak bizonyos
részeket az újabb darabok számára. Bach is gyakorta járt el így. (Paródia)
Annyi
bizonyos, hogy a János-passió első előadása Lipcsében zajlott le, 1724
április 7-én, Nagypénteken (a Máté-passiót három évvel később mutatták
be), és már a következő évben újból eljátszották, több szám cseréjével,
kisebb módosításokkal. A szöveg Máté evangéliuma 26. és 27. fejezetének Luther Márton-féle
fordításán, a madrigál-jellegű darabokban pedig (áriák, arioso-részek és
szabad kórusok) Christian Friedrich Henrici (Picander) versein
alapszik, és ehhez jönnek még a passió-korálok. A 36. sz. alapja egy
további bibliai idézet (Énekek éneke 6,1 [5,17] Luther-féle fordítása). A
kutatók megegyeznek abban, hogy Bach maga is beleszólt a szöveg
kialakításába.
h-moll mise
J. S. Bach h-moll miséje egyike a zeneirodalom legjelentősebb, s egyúttal
legtalányosabb alkotásainak. A darab egyes részei huszonöt éven
keresztül (1724 és 1749 között) különállóan készültek, számos közülük
úgynevezett "paródia", azaz Bach korábbi kantáta-tételeinek adaptációja.
A Kyriét és a Gloriát a zeneszerző II. Frigyes szász
választófejedelemnek a szász udvari komponista cím elnyerésének
reményében ajánlotta. Többek közt ez magyarázhatja, hogy a lutheránus
Bach, a katolikus egyházzene latin nyelvű műfajába tett kirándulást. A
terjedelmes alkotás keletkezésének szokatlan körülményei ellenére
bámulatosan egységesnek hat, előadása a karmester, az énekes és
hangszeres szólisták, a kórus és a zenekar számára egyaránt óriási
szellemi és művészi erőpróbát jelent.