SZENTPÉTERVÁR-ról a "Hátizsák"-ból való bejegyzés elejét olvashatjátok.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy orosz cár a 17. század fordulóján, aki olyat tett, mint előtte háromszáz évig egyetlen elődje sem: külföldre utazott. Álruhában (bár népes kísérettel) járta Nyugat Európát, és a látottak alapján egyre inkább a rögeszméjévé vált, hogy Oroszország még mindig a sötét középkorban él és évszázadokkal el van maradva Európától. A hórihorgas, kissé nyeszlett Pétert minden érdekelte, tanulmányozta például a hajóépítést Amszterdamban, illetve a várostervezést az éppen megszülető Manchesterben. Járt még többek között Párizsban, Londonban, Lipcsében és Bécsben is, de legnagyobb sajnálatára Velencébe már nem jutott el. Ugyanis sürgősen haza kellett utaznia némi honi puccskísérletből kifolyólag, ami persze óhatatlanul megesik, ha az ember másfél évre kiteszi a lábát az országból. Rendet csinált a háza táján (aminek keretében vagy ezer ember a vesztőhelyen, illetve szibériai társasutazáson végezte), majd nekilátott nagyszabású reformtervei megvalósításához. Megtiltotta az előre elintézett házasságokat, keményen megadóztatta a szakállviselést, sőt, még az új évet is áthelyezte szeptember elejéről január elejére. A legnagyobb álma azonban egy új, európai mintájú főváros volt. Ahogyan később Puskin fogalmazott: "Ablakot nyitni Európára" - ez volt a fő célja Nagy Péternek. Valószínűleg mindenki őrültnek hitte, amikor a Ladoga tóból (ami egyébként a legnagyobb Európában, úgy harminc Balatonnyi) eredő rövidke Néva folyó deltavidékét választotta álmai városának helyszínéül. A kiváló stratégiai elhelyezkedésű terület (kijárata Balti tengerre) ugyanis nem véletlenül volt lakatlan: gyakorlatilag egy hatalmas mocsár volt.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.