Kedves Kilencedik cések!
Az eddigi óráinkon sokat énekeltünk, ismételtünk. Segítségül teszem ide a zenei anyag felvételeit segítségül a gyakorláshoz.
A régi stílusú népdalok egyik csoportja a recitáló dallamok. Recitálás=énekbeszéd. Régebben tanulhattátok a Kövecses út mellett páratlan gerlice kezdetű dallamot, ebben az évben pedig a Szivárvány havasán felnőtt rozmaringszállal ismerkedünk. (Tk.27.)
Ballada: (Megöltek egy legényt és a két Vidrócki-ballada még az előző iskolákból ismert lehet, Kőmíves Kelemenné története pedig irodalom óráról, ahol találkoztatok műballadákkal is, főként Arany János költeményeivel.) Rákóci kocsmábo' (Tk. 33. old.)
A Dies irae szekvenciát jól ismeritek.
Az Ut queant laxis, azaz a Szent János himnusz Arezzoi Guido (Guido d' Arezzo) nevéhez fűződik. Ő írta, vagy felhasználta a szolmizálás megteremtéséhez és használatához ezt a dallamot, amelynek sorkezdő hangjai a hexachord skála (hat egymás melletti hang) egymást követő lépcsőfokain helyezkednek el.
A hetedik hang neve eredetileg si- volt, állítólag a Sancte Joannes (Ioannes) kezdőbetűiből. Az ut- név dó-ra változott, a si- ti lett és a ma si-nek nevezett hang a szó felemelt változata.
VIII. Henrik Pastime with good company - a King's Singers előadásában, és egy másik feldolgozásban.
Greensleeves - a King's Singerssel
A magyar reneszánsz egyik legismertebb dallamát Ungaresca néven ismerjük.
Édes rózsám, szívem kedvese, hallod, hív az ének.
Csengőn, bongón szól a víg zene, hadd táncoljak véled!
Jöjj, ó jöjj ide, édes párom, nótánk hangja ma messze szálljon:
Oly szép így ez az élet!
Cimbalmunk de vígan pengeti, búg a bőgő húrja,
Nézd a másik kedvet ad neki, cifra sípját fújva!
El nem fárad a táncos lábod, látom, most csuda szívből járod,
Mindig újra meg újra.
Térded hajlik, mintha rózsafa csendes szélben lebben,
Mintha hozzám angyal szállana, úgy jössz, vagy még szebben!
Gyenge vállad, az arcod pírja szebb, mint fényben a rózsák szirma
Pünkösd reggel a kertben!
Hozzád röppen szívem sóhaja, kézen fogva kérlek:
Lelkem hangját titkon vidd haza, hadd kísérjen téged!
Más visz táncba, de el nem válunk, szívért szív a mi boldogságunk,
Oly szép így ez az élet!
A históriás ének műfajáról és Tinódi Lantos Sebestyénről is tanultatok régebben.
Az Eger vár viadaljáról való ének és a Summa (115 versszak) a legismertebbek az 1554-ben megjelent Krónika című könyvből.
Ferdinándus királnak hív voltába,
Egri várnak csuda szerencsájába,
Vitézeket írja krónikájába. Ti magyarok már Istent imádgyátok,
És őnéki nagy hálákat adgyatok,
Jelösben Tiszán innét kik lakosztok,
Egri vitézeknek sok jót mongyatok.
5 Ím egy krónikát mondok, meghallyátok,
Talám mássát soha nem hallottátok,
Magyarok, végházban sem szolgáltatok,
Eger várát mint mast oltalmazátok.
Tinódi: Sok részögösről
Sok részögös, hallgassátok erkölcsötöket,
Isten ellen részögségben ti vétketöket,
Mert gyakorta felejtitök ti Istentöket.
Oly rút férög disznó-férög ő állattyában,
Ő bársonyát nem kímélli, hever az sárban,
Ő vérében az ki részes, hever az sárban.
Alázatos, békességös egyik részögös,
Az második csak garázdás és oly versönyös,
Imádkozik és bűnén sír harmad részögös.
Negyedfélék apróságot igen kívánnak,
Ötödfélék dúlnak, fosztnak, oly igen lopnak,
Hatodfélék csak hallgatnak, mert megnémulnak.
Nem kell akkor hegedülni, lantot pöngetni,
Szép dolgokat krónikákból nem kell zöngeni,
Csalfa biró mert ott csácsog, aszt kell hallgatni.
Gondban esik, elaluszik az kilencedik,
Az bor szagát ő megérzi, ha elkerülik,
Ott feltekint, az pohárért igen morgódik.
Olyak vadnak, gyaloghidat meg sem találnak,
Az híd mellett, hipp! az sáron általgázolnak,
Lábok nékik négy is vagyon, vélnéd baromnak.
Hogy megércsed il részegös tizenhetedik.
Tíznyolcadik az jó borban mindaddég iszik,
Rókát szaggat, száját törli, ű esmég iszik.
Bátor igyunk az jó borban, jó kedvet vegyünk,
Istenünknek, nemzetünknek csak mi ne véccsünk,Ha külömben cseleködünk, lelkünkben veszünk.
A Dies irae szekvenciát jól ismeritek.
Az Ut queant laxis, azaz a Szent János himnusz Arezzoi Guido (Guido d' Arezzo) nevéhez fűződik. Ő írta, vagy felhasználta a szolmizálás megteremtéséhez és használatához ezt a dallamot, amelynek sorkezdő hangjai a hexachord skála (hat egymás melletti hang) egymást követő lépcsőfokain helyezkednek el.
A hetedik hang neve eredetileg si- volt, állítólag a Sancte Joannes (Ioannes) kezdőbetűiből. Az ut- név dó-ra változott, a si- ti lett és a ma si-nek nevezett hang a szó felemelt változata.
VIII. Henrik Pastime with good company - a King's Singers előadásában, és egy másik feldolgozásban.
Greensleeves - a King's Singerssel
A magyar reneszánsz egyik legismertebb dallamát Ungaresca néven ismerjük.
Édes rózsám, szívem kedvese, hallod, hív az ének.
Csengőn, bongón szól a víg zene, hadd táncoljak véled!
Jöjj, ó jöjj ide, édes párom, nótánk hangja ma messze szálljon:
Oly szép így ez az élet!
Cimbalmunk de vígan pengeti, búg a bőgő húrja,
Nézd a másik kedvet ad neki, cifra sípját fújva!
El nem fárad a táncos lábod, látom, most csuda szívből járod,
Mindig újra meg újra.
Térded hajlik, mintha rózsafa csendes szélben lebben,
Mintha hozzám angyal szállana, úgy jössz, vagy még szebben!
Gyenge vállad, az arcod pírja szebb, mint fényben a rózsák szirma
Pünkösd reggel a kertben!
Hozzád röppen szívem sóhaja, kézen fogva kérlek:
Lelkem hangját titkon vidd haza, hadd kísérjen téged!
Más visz táncba, de el nem válunk, szívért szív a mi boldogságunk,
Oly szép így ez az élet!
A históriás ének műfajáról és Tinódi Lantos Sebestyénről is tanultatok régebben.
Az Eger vár viadaljáról való ének és a Summa (115 versszak) a legismertebbek az 1554-ben megjelent Krónika című könyvből.
Tinódi Sebestyén deák Kassába,
Egri várnak csuda szerencsájába,
Vitézeket írja krónikájába.
És őnéki nagy hálákat adgyatok,
Jelösben Tiszán innét kik lakosztok,
Egri vitézeknek sok jót mongyatok.
5 Ím egy krónikát mondok, meghallyátok,
Talám mássát soha nem hallottátok,
Magyarok, végházban sem szolgáltatok,
Eger várát mint mast oltalmazátok.
Tinódi: Sok részögösről
Sok részögös, hallgassátok erkölcsötöket,
Isten ellen részögségben ti vétketöket,
Mert gyakorta felejtitök ti Istentöket.
Oly rút férög disznó-férög ő állattyában,
Ő bársonyát nem kímélli, hever az sárban,
Ő vérében az ki részes, hever az sárban.
Alázatos, békességös egyik részögös,
Az második csak garázdás és oly versönyös,
Imádkozik és bűnén sír harmad részögös.
Negyedfélék apróságot igen kívánnak,
Ötödfélék dúlnak, fosztnak, oly igen lopnak,
Hatodfélék csak hallgatnak, mert megnémulnak.
Nem kell akkor hegedülni, lantot pöngetni,
Szép dolgokat krónikákból nem kell zöngeni,
Csalfa biró mert ott csácsog, aszt kell hallgatni.
Gondban esik, elaluszik az kilencedik,
Az bor szagát ő megérzi, ha elkerülik,
Ott feltekint, az pohárért igen morgódik.
Olyak vadnak, gyaloghidat meg sem találnak,
Az híd mellett, hipp! az sáron általgázolnak,
Lábok nékik négy is vagyon, vélnéd baromnak.
Hogy megércsed il részegös tizenhetedik.
Tíznyolcadik az jó borban mindaddég iszik,
Rókát szaggat, száját törli, ű esmég iszik.
Bátor igyunk az jó borban, jó kedvet vegyünk,
Istenünknek, nemzetünknek csak mi ne véccsünk,Ha külömben cseleködünk, lelkünkben veszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.