Orosz zene a romantika és realizmus korában és azt követően

Puskin (Anyegin), Lev Tolsztoj (Háború és béke, Anna Karenina), Dosztojevszkij ( Bűn és bűnhődés, Feljegyzések az egérlyukból, A félkegyelmű)

A szentpétervári Ermitázs  (1922-óta a Téli Palota teljes területét elfoglalja a múzeum) több mint négymillió képet őriz.







A szláv népek kultúrájáról szóló vázlatban olvashatunk rövid összefoglalót ennek az időszaknak a történelméről.


Az előbb hallgattuk a korszak, a szerző és a műfaj egyik legjellemzőbb alkotását. P. I. Csajkovszkij b-moll zongoraversenye tán a legismertebb orosz romantikus zene.

Musszorgszkijjal hetedikben ismerkedtünk, emlékeztetőül az Egy éj a kopár hegyen álljon itt.

Szergej Prokofjev munkássága a XX. századi romantika. (Rómeó és Júlia, balett) Egyéni hangú szerző, érdemes megismerkednetek műveivel, amely Péterről (az úttörőről) és a farkasról is szól, de ír szimfóniát klasszikus stílusban...(Tk. 285.)

A balett legismertebb részlete a "Lovagok tánca  

                                                     A karmester  Valerij Gergiev.

(Egy aktuális hír a karmesterrel kapcsolatban)

Következzen Sz. Rachmaninov. A II. zongoraverseny I. tétele.

D. Sosztákovicsot talán erről a keringőről ismeritek.

Most hallgassuk meg a Leningrádi szimfónia elejét. A mű keletkezésének történetéről itt olvashattok.
A tankönyvben is találtok olvasni valót a 287. oldalon.