Irányzatok a XX. század zenéjében a 10. c. osztálynak

Dodekafónia XX. század, a huszas évek eleje (Reihe, dallamfordítás, rák és tükörfordítás, tükörrák fordítás) (Tk. 237.-238.)
A. Schönberg (Egy varsói menekült, túlélő)  (A survivor of Warsaw) kantáta A kantáta eredeti nyelve angol, kivéve az őrmester porosz dialektusban idézett kiabálását illetve a héber imát Op. 46. 1947.
Az angol és német szöveg nyersfordításából idézünk:
" Nem emlékszem mindenre, hisz sokáig eszméletlen lehettem. De emlékszem arra a grandiózus pillanatra, amikor mindannyian énekelni kezdték a régi könyörgést, melyet oly sok évig elhanyagoltunk. Az elfeledett hitvallást - mintha csak előre megbeszélték volna. Nem tudom, hogyan jutottam a föld alá, hogy Varsó csatornáiban éljek sokáig.
A nap a szokásos módon kezdődött.Ébresztő, még a sötétben. Mars ki, akár aludtál, akár ébren gyötrődtél egész éjszaka,... Újra a kiáltás: mars ki, az őrmester dühös lesz. Jönnek néhányan, öregek, betegek lassan, mások ideges gyorsasággal. Rettegnek az őrmestertől, sietnek, ahogy bírnak. Hiába. Túl nagy a zaj a felbolydulás, és nem elég gyorsak. Az őrmester üvölt: Figyelem! Vigyázz! Na mi lesz, segítsünk a puskatussal? ....
Engem is nagyon megvertek, annyira, hogy összeestem. Aki nem tudott felállni, azt fejbeverték. Elájultam. Arra tértem magamhoz, hogy az egyik katona mondja: mind meghaltak.
Erre az őrmester parancsot adott, hogy vigyenek el minket. Ott feküdtem oldalt, félig öntudatlanul. Nagy csend lett...Megszámolni! - ordított az őrmester.... S egyszer csak felharsant a Sömá Jiszroél.
(Kovács Sándor: Késő romantika és huszadik század- Orfeusz sorozat 6. kötet alapján)

A "Sömá Jiszroél" ima első verssora (5Mózes 6:4) az eredeti héberben a következő:

Semá Jiszráél Adonáj Elohénu Adonáj Echád.

Hogy ez a szöveg pontosan mit jelent, azt — megítélésem szerint — a legjobban az az angol fordítás mutatja, amely az eredetivel együtt Joseph Hertz néhai angol birodalmi főrabbiDaily Prayer Book (Mindennapi Imakönyv) című hitelesített kétnyelvű (angol-héber) imakönyvében jelent meg (New York, Bloch Publishing Company, 1979, Sixteenth Printing).

Az angol szöveg a következő:

“HEAR, O ISRAEL: THE LORD IS OUR GOD, THE LORD IS ONE.”

Ennek szöveghű magyar fordítása: “Halld oh Izráel, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy.”

Radnóti Miklós: Hetedik ecloga 

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad

tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.

Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet

és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.

Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,

megtöretett testünket az álom, a szép szabadító

oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,

Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.

Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?

Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?

És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?

Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,

úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,

vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;

zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager

őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.

Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,

hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,

szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, -

jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,

s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.

Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák

ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már.

Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság

és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra

rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,

s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya

lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.

Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,

horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már

ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,

féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod

íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert

nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,

1944. július

Tonális és atonális zene

Alban Berg: Hegedűverseny (Tk. 241.)

Richard Strauss: Imígyen szóla Zarathustra

2001 Űrodüsszeia- Johann Strauss

Ligeti

Több szerző

Arthur C. Clarke legismertebb sci-fi regényének (2001: Űrodüsszeia) filmváltozatát 1968-ban Stanley Kubrick rendezte.  A film zenéjét Richard Strauss (Imígyen szóla Zarathustra), ifjabb Johann Strauss (Kék Duna keringő) és Ligeti György (Atmosphères, Lux aeterna, Requiem) műveinek felhasználásával a filmrendező állította össze.

Aleatória: Alea iacta est...       

John Cage: 4’33”  (Tételei: 0:30, 2:23, 1:40)