Folytassuk a filmekben fellelhető "komoly" vagy "klasszikus " zenei aláfestések megfigyelését!
(Horrorfilmben? Mire utal a szelíd Bach: Goldberg variációk? Gondolkozzunk el ezen egy kicsit!)
Nyikolaj Rimszkij-Korszakov Dongója (Flight of the Bumble Bee)
The Shawshank (A remény rabjai) W. A. Mozart: Figaro házassága Sull'aria (A grófné és Susanna kettőse a 3. felvonásból)
Die Hard (Drágán add az életed) L. van Beethoven: 9. szimfónia 4. tétel John McTiernan rendezése
Milos Forman Amadeus - mi más lehetne a filmzene, mint Mozart.
És az egyik muzsika, a Figaro házassága eredetiben.
A jelenetről így ír Ungár Imre:
Amikor gróf megszégyenülve borul térdre az egész kerti vendégsereg szeme láttára felesége kikezdhetetlen tisztaságának árnyékában, belátva és megbánva saját méltatlan gyanakvásainak nagyon is kikezdhető viselkedésének csúfságát, míg a grófné megbocsájtó, nemes, önzetlen szeretete ragyogja be az esti ünnepséget Mozart: Figaro házassága c. vígoperájának gyönyörű tanulságaként, az az erkölcsi magaslat csúcsa. (Parlando, 2017. december)
A tanár úr így folytatja (a kérdéskör: csak a sznobok járnak operába?, vagy miért járjunk operába?):
Ahogyan Aida belopózik a kínhalálra ítélt Radames sziklasírjába, hogy eggyé olvadva imádott szerelmesével mennybe szökő kettősükkel elbúcsúzzanak a földi gyötrelmektől és bebocsátást kérjenek az égi birodalomba (Verditől megkapják) az kitörölhetetlen emlék. Megeshet, hogy hatására másképp fogunk szeretni.
Miért maradnának kívül egy ilyen csodán a fiatalok? Egyetlen áldozatot kéne vállalniuk: figyelni! A mindenféle kütyüből a csendet ellehetetlenítő háttérzaj bekapcsolása helyett, a zavaró elemeket kikapcsoló várakozás feszültségének alávetni magukat. Nem a sznoboktól kell magatartás mintát venni, nem „viselkedni” kell, hanem elhinni, hogy a színpad, a zenekari árok hozzájuk szól, őket szólítja meg. Beavatkozhat a mindennapjaikba és meg is szépítheti azokat. Nem helyes lekezelő, meggondolatlan érdektelenséggel hárítani – az is egyféle sznobizmus vagy még rosszabb. A kultúra nem luxus, hanem lelki szükséglet.
Aki megtanulja, mit jelent a figyelem, az a másik emberre is odafigyel, kevésbé lesz kitéve felszínes kapcsolatoknak, kevésbé hoz felületes, elhamarkodott ítéletet másokról, mert elmélyülten gondolkodik. Nem azzal tölti a drága idejét, hogy – mint a színvonal alatti televíziós reklám sugallja – „Légy önmagad! Valósítsd meg önmagad!” Többek között ez a sznobizmus melegágya. Csapda!
A gyermeki csodálkozást nem felejtő felnőtt soha nem válik sznobbá. Zsigereiben elutasító a képmutatással, a tisztességtelenséggel szemben. Ez emberi tartást ad. A művészet, köztük a zene s (igen!) az opera nemcsak örömet és bölcsességet nyújt, hanem (nem utolsósorban!) jobbá tesz. Meg kéne győzni a kétkedőket, hogy járjanak operába, színházba, hangversenyre, múzeumba, könyvtárba és megtapasztalják, hogy az ún. magas kultúra – bár kapaszkodni kell érte – elérhető s bearanyozhatja a jövőnket. A megrögzött sznobokon nm lehet segíteni, de magunkon és másokon igen. Nem ér meg ez egy kis kapaszkodást?! Dehogynem. Csak fel kell nyújtózkodni érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.