10.b január 20.

A háborúról...

Igor Stravinsky: A katona története (kamaraopera).

Elmondása alapján Stravinskynak 1917 tavaszán jutott eszébe A katona történetének ötlete. „A gondolat, hogy színdarabot írjak egy théâtre ambulant (vándorszínház) számára, a háború kitörése óta többször fölmerült bennem. Az a fajta darab, amire én gondoltam, mindössze néhány szereplőt foglalkoztatott volna, hogy a svájci falvakban utazgatva mindenütt előadhassák, ugyanakkor pedig elég egyszerűnek kellett lennie ahhoz, hogy a történetet könnyen megértsék. Tárgyamat Afanaszjev egyik meséjében leltem meg, amely a katonáról és az ördögről szól.” - így Stravinsky... Eredeti elgondolása az volt, meséli a komponista, „hogy színdarabunk korszaka és stílusa az 1918 körüli időkre éppúgy érvényes legyen, mint bármikorra; sok nemzetre és egyre sem, de mindezt úgy kellett megoldanunk, hogy ne romboljuk le az ördög vallási kultúrában elfoglalt helyét.” …A darab szövegét Charles Ferdinand Ramuz írta...a komponista a témaválasztás mellett érdekesen vall a mű választott zenei stílusáról és a hangszerválasztásról is. A szinte csontvázára csupaszított együttes, amellyel be kellett érnie, nem csupán anyagi megfontolásokra vezethető vissza: „ez a korlátozás nem jelentett megalkuvást, mivel zenei elképzeléseim eleve szólóhangszerekre vonatkoztak...Hangszerválasztásomra életem fontos eseménye, az amerikai dzsessz felfedezése hatott.”

Krzysztof Penderecki: Elégia Hiroshima áldozatainak emlékére (1960-61) 52 vonóshangszerre 0:32-től

Arnold Schönberg: Egy varsói menekült (kantáta, 1947.) ld. a 2018. január 4-i bejegyzést.