Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulóján a Főváros felkérte a kor három vezető magyar zeneszerzőjét, hogy az ünnepet méltóképpen megünnepelni komponáljanak egy-egy művet.
Így keletkezett Bartók Béla Táncszvitje, Dohnányi Ernő Magyar ünnepi nyitánya és Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusa.
A Kékszakállú herceg várát hallgatva megállapítottuk, hogy Bartók zenéje gyakran az ősi magyar pentaton hangrendszert használja. Ez az a félhang nélküli (anhemiton) pentatónia, ami a kínai és több keleti nép zenéjére szintén jellemző. Leggyakrabban énekelt hangsora a lá pentaton: l-s-m-r-d-(l).
Jellemző dallamai a pl. Kelj fel, juhász, ne aludjál, és a Mikor gulyáslegény voltam. Hallgassátok meg ezt a Kékszakállú próbán készült rövid riportfilmet.
Ez a felvétel a hetedik ajtót idézi az egyik legnagyszerűbb magyar bariton-basszbariton énekessel, Polgár Lászlóval. Az ő emlékére választottam ezt a felvételt. Tavalyi tanulmányaink Leporellója volt ő.
Kodály Psalmusának zsoltárdallamában a históriás ének és az elbeszélés jellegzetes 6/8-os lüktetését használja, mint amilyet Tinódi Egri históriának summája című dalában is éneklünk.(Ez a lüktetése Az ódon várkastély sétakocsikázásának Musszorgszkij művében, vagy pl. Beethoven A tarisznyás fiú című dalának is.)
A rondótémaként visszatérő zsoltár zenei akrosztikont tartalmaz: az ütemkezdő hangok a Lauda Sion salvatorem (Dicsérd, Sion, Megváltódat) kezdetű sequentia dallamát idézik. (m s l s d' t l s)
Itt meghallgathatod Kodály Psalmusának első részét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.