Talán ez a mű a zenetörténet egyik leggyakrabban játszott alkotása. Miért? Nemcsak azért, mert elbűvölő, mint Mozart általában, és a keletkezés körülményei különösek, hanem mert előadó apparátusa mérsékelt a későbbi nagy romantikus művekhez vagy akár csak az énekhangot is megszólaltató Beethoven IX. szimfóniához képest is. Tehát gazdaságosabban előadható, mint pl. Verdi gyászmiséje.
A mű alaphangneme d-moll, ez Mozart "tragikus hangneme". (pl. 1.Requiem, 2.Dies irae, 7.Lacrymosa) Ugye emlékeztek: A 7. tétel D-dúr akkorddal zárul, míg az egész mű üres kvinttel. A hangnemet meghatározó terchang hiánya fontos. Süssmayer az első tétel kettős fúgáját (Kyrie eleison, Uram, irgalmazz!) ismétli meg a mű végén (Cum sanctis tuis in aeternum). Így a befejezést is Mozart írta.
A kutatások azóta többféle átdolgozást tettek lehetővé, mi órán a Lacrymosát hallgatjuk meg egy1996-os felvételről. A Brüsszeli Rádió együtteseit Giovanni Acciai vezényli.
Ez a blog nem helyettesíti az órákat, legfeljebb ismétlésként, emlékeztetőül szolgál.
A teljes mű hallható itt Herbert von Karajan vezényletével.
Sz K
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.