Sergey Rachaminov és művei

Szergej Vaszilijevics Rachmaninov 1873. április 1-jén született az oroszországi Onyegben. Gyerekkora óta tanult zongorázni Nyikolay Zverevtől, ám jó viszonyuk idővel megromlott, mivel Rachmaninov a zeneszerzésben is ki akarta próbálni magát, Zverev fő célja pedig az volt, hogy egy zongoravirtuózt faragjon belőle. Rachmaninov tanítását unokatestvére és Zverev egy másik tanítványa, Alexander Ziloti fejezte be. A moszkvai zeneakadémiából kikerülve megírta első operáját, a Puskin művére készült Aljeko-t, amivel el is nyerte az akadémia nagy aranyérmét, amit addig csak két alkalommal adtak ki. 1892-ben írta meg a Fantázia darabokat, amelynek cisz-moll prelűdje óriási sikert aratott. A mű a legenda szerint Rachmaninov egyik rémálma alapján íródott, ahol a zeneszerzőt élve eltemetik. A darab során végig lehet követni a temetés és a szenvedés pillanatait. Az első három hang jelképezheti a szegek koporsóba ütését, az elhalkuló, elhaló befejezés pedig a levegő elfogyását.

A férjezett Anna Logyizsenszkajának ajánlotta a nyugtalan I. szimfóniáját, azonban annak bemutatója hatalmas bukás volt. César Cui zeneszerző és zenekritikus egyenesen a tíz csapáshoz hasonlította a művet, mondván, hogy a pokolbéli zeneakadémia foglyai hallgatnák csak élvezettel a szimfóniát. Bukását főleg a zenekar felkészületlensége okozta: a karmester, Alexander Glazunov kevés próbaidőt kért, és a bemutató idején állítólag részeg is volt. Rachmaninovot azonban nagyon megviselte a kudarc, három évig egy sort nem írt.

A századforduló után újra egy komponálásban termékeny időszak kezdődött. Rachmaninov sokat utazott Európa szerte, több felkérést is kapott művek írására. Összeházasodott új szerelmével, Natalia Szatyinával, a következő tíz évben két gyermekük is született. 1910-ben a cári orosz zenei társaság alelnökévé választották. Sokat dolgozott, ez megviselte az egészségét. Ebben az időszakban íródott a II. szimfónia és a III. zongoraverseny, Arnold Böcklin festménye által ihletett Holtak szigete című szimfonikus költemény, és két legfontosabb vallási műve, az Aranyszájú Szent János liturgiája és az Esti mise.

Az orosz forradalmak miatt családjával emigrációra kényszerült. Először New Yorkba költözött, ahol hangversenykörutakat és lemezfelvételeket készített, majd visszatért Franciaországba unokája születésére. Veje halála miatt Párizsban ragadt: lánya megsegítésére kiadót alapított, és a Luzerni-tó partján villát építtetett. Az ottani pihenésre szüksége is volt, mert még mindig sokfelé fellépett, és sok hanglemezt adott ki. 1931-ben a művei indexre kerültek a Szovjetunióban, a Pravda megvetően írt róla: „jelentéktelen imitátor, zenéje már rég kiment a divatból”.  

A II. világháború közeledtével végleg az USA-ba költözött családjával. A Szovjetunió német támadása idején hazája rokonszenvét segélykoncertek adásával nyerte vissza. 1943-ban rossz egészségügyi állapota miatt lemondta turnéit, majd végül 1943. március 28-án Kaliforniában halt meg melanómában. Temetését Beverly Hills-ben rendezték, de később átszállították egy New York-állambeli ortodox temetőbe.


Művek:

I. szimfónia

III. zongoraverseny

A holtak szigete

Musical Moments No. 4

Elegia (1:02:35)

Vocalise (25:43)

Esz-moll prelűd (38:42)

cisz-moll prelűd (47:05)

A dongó röpte (Rachmaninov feldolgozása) (52:12)

Rachmaninovnak nagy kezei voltak

Honnan is lehet ismerős az I. szimfónia?