Hogyan vált az angol barokk egyéni hangú és stílusában mégis minden addigi európai hagyományt egyesítő és tovább fejlesztő komponistájává Purcell, akinek élete Londonhoz és a Westminster Abbey-hez kötődik?
Életének 36 éve alatt sok műfajban születtek olyan kompozíciói, amelyeket ma is örömmel hallgathatunk. "Szolgálati művei", anthemek, (az akkori szóhasználat szerinti himnuszok), ünnepi ódák, II. Mária királynő halálára írt miséje ma is gyakran megszólalnak.
Operáját a Didó és Aeneast, féloperái közül pedig az Arthur királyt hallgattuk.
A Didó és Aeneas bemutatója 1889-ben volt a chelseai Priest -féle leánynevelő intézetben, hiszen ennek az intézménynek készült a mű Publius Vergilius Maro Aeneas című eposza alapján.
Felismerendő részek:
Hallgassuk meg a nyitányt erről a teljes, modern felvételről!
A boszorkányok jelenete zenekari közjátékkal -ritornell- indul.
Didó búcsúja, a passacaglia-téma látható.
Az Arthur király című féloperából (semi opera) a
Pásztor, pásztor... kezdetű duett
és a Fagy-jelenet felismerendő.
Sikeres készülést kívánok.
A dolgozat ezúttal is zenehallgatásból, felismerésből (itt minél több formai, hangnemi, hangszerekkel, hangfajjal, ritmussal, zenei szerkesztéssel kapcsolatos megfigyelést, emlékezést várok), és önálló készülésből áll. Az önálló munka az angol barokk, Purcell élete, valamely művének részletesebb ismertetése lehet, illetve bármely, a témával kapcsolatos, benneteket érdeklő téma.(Vergilius?)
És még egy kis Purcell...
És még... az Abdelazer rondótémája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.