Bartók Béla: Magyar képek 2. Medvetánc az 5. osztálynak

A Tíz könnyű zongoradarab utolsó része a Medvetánc.

József Attila versének refrénjét a darab ritmusa ihlette. "Bartók darabja...elindítója és kerete lehetett a Medvetánc (vers) gondolatának." (Szabolcsi Bence írását idéztem, aki szemtanúja volt Bartók és József Attila egyetlen találkozásának.)

József Attila: Medvetánc (1932)

Fürtös, láncos, táncos, nyalka,                                  
aj de szép a kerek talpa!
Hova vánszorogsz vele?
Fordulj a szép lány fele!
Brumma, brumma, brummadza.

Híres, drága bunda rajtam,
húsz körömmel magam varrtam.
Nyusztból, nyestből, mókusból,
kutyából meg farkasból.
Brumma, brumma, brummadza.

Gyöngyöt őszig válogattam,
fogaimra úgy akadtam.
Kéne ott a derekam,
ahol kilenc gyerek van.
Brumma, brumma, brummadza.

Azért járom ilyen lassún,
aki festő, pingálhasson.
A feje a néninek
éppen jó lesz pemszlinek.
Brumma, brumma, brummadza.

Kinek kincse van fazékkal,
mér a markosnak marékkal.
Ha nem azzal, körömmel,
a körmösnek örömmel.
Brumma, brumma, brummadza.

Szép a réz kerek virága,
ha kihajt a napvilágra!
Egy kasznárnak öt hete
zsebbe nőtt a két keze.
Brumma, brumma, brummadza.

Állatnak van ingyen kedve,
aki nem ád, az a medve.
Ha megfázik a lába,
takaródzzék deszkába.
Brumma, brumma, brummadza.

Bartók Béla: Magyar képek 2. Medvetánc