2022. 09. 21. Kedvenc dalok 2. 8.c

 

Hej, Dunáról fúj a szél

Éjfélre kondult a Szent Márk harangja

Éjfélre kondult

Éjfélre kondult a Szent Márk harangja Alszik Velence minden lakója Künn, a messzi nagy világban minden elpihen Csak egy árva gondolás jár künn a tengeren Élt egyszer egy principessa, arca, mint a hó Palotája kapujában száz aranyhajó De õ csak egy korhadt kérgû gondolában ült Miközben az esti szellõ lágyan hegedült Nézte-nézte Lazaroni szép arany haját Arany haját, eper ajkát, karcsú derekát. Miért van az, hogy õ csupán egy szegény gondolás Szegény, árva Lazaroni, szíve csupa gyász És mikor a Sóhajok hídján eveztek el Nem törõdött Lazaroni többé semmivel Megölte a principessát künn a tengeren Ne csókolja eper ajkát többé senki sem Éjfélre kondult a Szent Márk harangja Alszik Velence minden lakója Künn, a messzi nagy világban minden elpihen Csak egy árva gondolás jár künn a tengeren

A KÉK TŰZESŐ
(Szergej Jeszenyin)

A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.

Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.

Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!

Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.

Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

(Weöres Sándor fordítása)