7.c J. S. Bach vokális művei

Bach énekhangra is írott kompozíciói közül  az oratorikus művek (zenekarra, kórusra és szólistákra) következő részleteit kell felismernetek:

1. Passiók

Jézus szenvesdéstörténete az evangelisták elbeszélése alapján.
Luther-féle bibliafordítás (német nyelv) szó szerinti megzenésítése a recitativókban és turbákban (tömegjelenet). Az evangelista tenor, Jézus basszus hang.
Máté passió:
Két kórusra és két zenekarra írott mű. Jézus recitatívóit vonószenekar kíséri. A vezérkorál - mi A fényes Isten-arcot... szöveggel énekeltük - ötször hangzik el.

A felismerendő részletek megtalálhatók a március 19-i bejegyzésben.

János passió: Felismerendő a Zárókórus

2. h-moll mise

A mise állandó tételeit (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus-Benedictus, Agnus Dei - órán részletesen megbeszéltük...) tartalmazza az eredetileg nem összefüggő műnek írott "gyűjtemény". A hangnemi meghatározás az első tétel alapján készült (órai jegyzetek!).

Felismerendő részletek:

Kyrie eleison - Uram, irgalmazz (a témafejet énekeltük)

Credo in unum Deum- Hiszek egy Istenben / Crucifixus etiam pro nobis - Értünk keresztre feszítették (hármas lüktetés, lefelé hajló kis szekundok, a vonósok erős hangsúlyai, ereszkedő kromatika-félhang lépések, moll jelleg) Et resurrexit tertia diae - És harmadnapra feltámadott (dúr)

3. Kantáták
Egyházi és világi, a világiak közül felismerendő a Parasztkantáta Nyitánya és a bevezető duett (nem lesz nehéz).

A dolgozat legfontosabb része a részletek felismerése, és az azokról való írás a zenehallgatás és az órán megbeszéltek alapján. Figyeljétek tehát a felhangzó muzsikát, és írjátok le, amit hallotok!

Egy kis olvasni való az internetről, segítségül:

János-passió
Csak a legkivételesebb remekművek juthatnak arra a sorsra, hogy saját koruk után több száz évvel is ugyanazt a megrendítő hatást tegyék hallgatóikra, mint keletkezésük idején. Michelangelo szobrai, Shakespeare drámái és Bach passiói bizonyosan ma is elérik azt a hatást, amit koruk emberére tettek. Még az oly gyorsan változó zenei stílusok sem kezdhették ki Bach művészetét, s jóllehet közel egy évszázadra feledésbe merültek - legalábbis a szélesebb zenei közvélemény számára - újrafelfedezésük (az 1829-es, történelmi jelentőségű Mendelssohn-féle Máté-passió előadás) óta bárhol a világon felcsendül Bach valamelyik passiója, az mindig kivételes, ünnepi eseménynek számít.
Bár a Bach halála után az egyik fia közreműködésével összeállított ("nekrológként" ismert) műjegyzék és biográfia öt passiót említ, teljes egészében csak kettő maradt ránk: a János- és a Máté-passió. A Máté-passió keletkezéstörténete egyszerűbb, Bach maga is fő művének tekintette, egységes darabnak tervezte, különös gonddal készítette el partitúráját. A János-passió keletkezésének ideje bizonytalan, általában az 1724-es esztendőt szokás megnevezni, mivel ekkor mutatták be. Az újabb kutatások már jó tíz esztendővel korábbi periódusra, Bach weimari korszakára datálnak néhány áriát, amelyek különböző kantátákban maradtak fenn, és elképzelhető, hogy ezek egy korábbi, azóta elveszett passió részei voltak. Akkoriban nem volt ritkaság, hogy a szerzők korábbi művekből átvesznek, átírnak bizonyos részeket az újabb darabok számára. Bach is gyakorta járt el így. (Paródia)
Annyi bizonyos, hogy a János-passió első előadása Lipcsében zajlott le, 1724 április 7-én, Nagypénteken (a Máté-passiót három évvel később mutatták be), és már a következő évben újból eljátszották, több szám cseréjével, kisebb módosításokkal. A szöveg Máté evangéliuma 26. és 27. fejezetének Luther Márton-féle fordításán, a madrigál-jellegű darabokban pedig (áriák, arioso-részek és szabad kórusok) Christian Friedrich Henrici (Picander) versein alapszik, és ehhez jönnek még a passió-korálok. A 36. sz. alapja egy további bibliai idézet (Énekek éneke 6,1 [5,17] Luther-féle fordítása). A kutatók megegyeznek abban, hogy Bach maga is beleszólt a szöveg kialakításába.

h-moll mise

J. S. Bach h-moll miséje egyike a zeneirodalom legjelentősebb, s egyúttal legtalányosabb alkotásainak. A darab egyes részei huszonöt éven keresztül (1724 és 1749 között) különállóan készültek, számos közülük úgynevezett "paródia", azaz Bach korábbi kantáta-tételeinek adaptációja. A Kyriét és a Gloriát a zeneszerző II. Frigyes szász választófejedelemnek a szász udvari komponista cím elnyerésének reményében ajánlotta. Többek közt ez magyarázhatja, hogy a lutheránus Bach, a katolikus egyházzene latin nyelvű műfajába tett kirándulást. A terjedelmes alkotás keletkezésének szokatlan körülményei ellenére bámulatosan egységesnek hat, előadása a karmester, az énekes és hangszeres szólisták, a kórus és a zenekar számára egyaránt óriási szellemi és művészi erőpróbát jelent.