Rózsadal

Rózsadal  és ugyanez magyarul

(Traditional Song)

F. von Flotow: Márta (opera) II. felvonás (1847)  (Richmond, 1702-14, Anna királynő idejében)

A dal szövege, Thomas Moore ír költő verse (1805): 

'Tis the last rose of summer,
Left blooming alone;
All her lovely companions
Are faded and gone;
No flower of her kindred,
No rosebud is nigh,
To reflect back her blushes,
Or give sigh for sigh.

I'll not leave thee, thou lone one!
To pine on the stem;
Since the lovely are sleeping,
Go, sleep thou with them.
Thus kindly I scatter,
Thy leaves o'er the bed,
Where thy mates of the garden
Lie scentless and dead.

So soon may I follow,
When friendships decay,
And from Love's shining circle
The gems drop away.
When true hearts lie withered,
And fond ones are flown,
Oh! who would inhabit
This bleak world alone?

Tandori Dezső fordítása

Nyár búcsúja rózsa,

jaj, maga virul;

hogy társa megannyi

hervad, lehull;

rokona nem él már,

bimbó se feszül,

áll árva tüzével,

sóhajt egyedül.

Magányos! Mint hagynám,

ahogy így epedezz!

Alusznak a szépek?

Társuk lehess!

Ágyadra kezemtől

szirmod suhan,

hol annyi hever már

illattalan.

Így tűnjek! ha barátság

már nem üdít;

s fosztják a szerelmek

szép ékköveit!

Ha elszáll a hű szívek

rövid nyara,

ki vágyna e földön

lakozni maga?