Igor Sztravinszkij a 10. b osztálynak

Elefántok számára komponált művéről kedvcsinálónak ide másoltam a Művészetek Palotája előadásának egy műsorfüzet részletét.                                                                                                                                  

Ahogy azt el is várja az ember Sztravinszkijtól: ahhoz képest, hogy polka, alig van benne valódi polka-ritmus. Ahogy el is várja tőle az ember: csodálatos darab. Rövid, derűs, kikezdhetetlen technikai szempontból,  komolytalannak tűnő, mégis nehéz, felidézi a cirkusz hangulatát, közben azért bele kell szakadni a tisztességes előadásba. Minden kicsit megcsavarva, sok izgalmas játszanivaló a fúvósoknak, és aztán az egész zűrzavar beleszalad Schubert híres Katonaindulójába, hadd örüljön a közönség. Meglepő módon a műnek valóban van köze a cirkuszhoz, a híres Barnum Cirkusz kért egy balettet az elefántok számára George Balanchine-től, aki rögtön Sztravinszkijhoz fordult, legyen ő a zeneszerző. A telefonbeszélgetés ma már zenetörténelem. – Sztravinszkij úr, egy zenére lenne szükségem. – Milyen zenére? – Polkára. – Kinek? – Elefántoknak. – Milyen elefántok? – Fiatalok. – Ha nagyon fiatalok, megcsinálom.

Úgy látszik, elég fiatalok voltak, mert a rövid mű elkészült. A bemutató állítólag nem volt nagyon sikeres, az elefántok nem szerették a balett-produkciót, sőt, kifejezetten a zenével volt bajuk. A karmester szerint ugyan meghallgatták a próbáló zenekart, de egyre növekvő undorral. A mű tehát szép lassan önállóvá vált, ma már nem kapunk hozzá tüllszoknyás ormányosokat, csak frakkos karmestereket, és a jelek szerint ez mindenkinek így jobb.

A Cirkusz polkát erre a linkre kattintva hallhatjátok, és hogy elképzelhessük a látványt, néhány képet mellékelek. A zongoraátirat is szenzációs!

Ki volt ő?
Leegyszerűsítve: 1882-1971, világpolgár, 1919-ig orosz népi stílus (?) Petruska (Párizs, Orosz Balett, Gyagilev), 1918- L'Histoire du Soldat - magyar előadás

1950-ig neoklasszicista - a Fidelio cikke. és a Pulcinella (4-perctől)- Pergolesi műve alapján.
Zsoltárszimfónia (1930-...)  III. tétel Laudate Dominum, a 150. zsoltár hálaadó szövegére.

1950-től dodekafon korszak: Threni (Jeremiás próféta siralmai)


Le Sacre du Printemps - Maurice Béjart koreográfiájával  A mű 1913-ban keletkezett, a szerző többször átdolgozta. Nizsinszkij koreográfiájának rekostrukciója.

1913-ban egy késő tavaszi estén a közönséggel zsúfolásig megtelt új párizsi Champs-Élysées színház nézőtere. Hatalmas várakozás előzte meg a XX. század egyik kiemelkedően újszerű művének bemutatóját. A művet az orosz balett mutatta be, és Sztravinszkij összefoglalója szerint „pogány orosz életképeket jelenített meg két részben”. A tavaszköszöntő pogány rítus olyan eksztatikus áldozati tánccá válik, melyben az áldozatra szánt fiatal lány a halálba táncolja magát. A mű híres nyitó dallama egy litván népdalt idéz meg, melyet a fagott felső regiszterén megszólaló merőben újszerű hangzás jellemez. Nyizsinszkij koreográfiájában a táncosoktól megszokott finom balettlépések vad dobogásba torkollnak. A meglepődött közönség kezdetben zavart nevetgéléssel reagált, majd egyre hangosabb felhördüléssel adtak hangot nemtetszésüknek. A szekértáborokra szakadt nézők előbb egymásra, majd a karmesterre és a zenészekre támadtak, akik hanyatt homlok igyekeztek a színházból elmenekülni. A botrányos bemutatónak köszönhetően Sztraviszkij neve világszerte ismertté vált.